Nagy Gergő Adrián ‒ megemlékezés

Búcsúzó Emitől

A boldogságot csak az bírja el, aki elosztja.

A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.

Csak szavak, de, ha RÁD gondolok a szavaknak mindent legyőző ereje van.

Szavak: szeretet, emberség, méltóság, ódaadás – mert mi így ismertük egymást.

Kedves Emi, most itt állunk, a leöveys kollégákkal és tanítványokkal, szívünk pedig tele fájdalommal és szomorúsággal melyet hiányod okoz. Munkásságod mérföldkő és örök nyomot hagy a Leövey Gimnáziumban: magyartanárként, osztályfőnökként, munkaközösség-vezetőként, igazgatóhelyettesként.

Szavak: köszönöm, kitartás, bizalom

Köszönöm, hogy zöldfülű osztályfőnökként fogtad a kezemet. És Neked mindig volt türelmed. Varázslatos volt, ahogy segítettél megérteni az emberi érzelmeket. Ahogy köszönöm, hogy annak idején bizalmat szavaztál vezetői megbízásomhoz. Köszönöm, hogy hittél az ifjúsági tagozat létjogosultságában, és vállaltad mentori szerepét. És nem adtad fel, még akkor sem, amikor már szinte mindenki kételkedett.

Emlékszel?

„Kedves Tanárnő!

Nyár óta készülök megírni ezt a levelet, de nem biztos, hogy elégségesek a szavak, ahhoz, hogy kifejezzem a hálámat. Szeretném nagyon megköszönni, azt a sok mindent, amit Ivettért tett. Köszönöm, a sorsnak, hogy Önhöz vezetett, és négy éven keresztül vigyázta gyermekem. Kívánom, hogy munkájában még sok-sok örömet találjon és a kihívások ellenére legyen ereje tovább küzdeni a gyereklelkekért!”

Számos levélváltásunkat újraolvastam. Telis-tele volt diákjaink keresztneveivel, rengeteg gyermek­sors fordult jó irányba végtelennek tűnő energiádnak és odafigyelésednek köszönhetően.

Szavak: cipelés, beszéljünk

Előttem van, mindig, ahogy cipelsz. Oldaladon a fonott kosár, benne egy élet tanítása. Érzem, ahogy utánam nyúlsz a folyosói kavalkádban… beszéljünk. És mi beszéltünk, sokszor, akár hosszú órákon át. Gyerekekről, sorsokról, álmokról, megoldásokról, a családról.

Kedves Emi, ha találkozol Zolival mond meg neki is, hogy munkásságotokat, a Leövey gyermekközpontú szellemiségét megőrizzük és tovább visszük, mi mindannyian, akiknek megadatott az a nagyszerű lehetőség, hogy Tőled, tőletek tanulhatott.

Kedves Emi, átvészeltünk együtt nehéz pillanatokat az ifjúsági tagozat elindításakor, de kitartottunk, és egymást támogatva erősítve haladtunk tovább céljaink elérése érdekében, hogy a gyermekeknek megadjuk a lehető legtöbbet és segítsük kulturális integrációjukat. Ebben mindig az élen jártál.

Hálával tartozunk, hogy következetes, türelmes és kitartó munkával a tudás megszerzésére, megbecsülésére nevelted diákok ezreit.

Köszönöm mindazt a törődést, szeretetet, aggódást, amit a gimnáziumi évek alatt Tőled kaptak tanulóink.

Mi tanárok, akik évről évre számos osztályt végigviszünk, gyakran búcsúzunk. Tudjuk, hogy minden diák egyszeri és megismételhetetlen.

A pedagóguspályánk egyik legszebb ismétlődése az elválás, amely

Ahogy a tenger ír a fövényre:

Írja-törli, írja törli

Mindig ugyanazt (hiszen a célunk nem változik)

De sohasem ugyanúgy! És mi mindig emlékezünk.

Örökké szívünkben őrzünk.

Csodás valóság voltál, s most utolérhetetlen álom lettél.

 

Bár földi léted véget ért, szívünkben örökké élsz tovább Kosztolányi Dezső soraival búcsúzunk Tőled:

Ilyen az ember. Egyedüli példány.
Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.

Keresheted őt, nem leled, hiába,
se itt, se Fokföldön, se Ázsiába,
a múltba sem és a gazdag jövőben
akárki megszülethet már, csak ő nem.

Drága EMI

Isten veled! Nyugodj békében!

(Elhangzott a kispesti temetőben, 2022. augusztus 24-én)