Klima László ‒ részletes szakmai önéletrajz
A habilitációs eljárás során 2011-ben benyújtott részletes szakmai önéletrajz
(kisebb technikai jellegű módosításokkal)
1957. december 26-án születtem Budapesten. Itt végeztem iskoláimat, és itt kezdtem egyetemi tanulmányaimat is az Eötvös Lorád Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán régészet–történelem szakon 1976-ban. 1978-ban felvettem a finnugor szakot is, de csak két félévet teljesítettem három szakos hallgatóként. A történelem szakot leadva az 1979/80-as tanévet már régészet–finnugor szakon kezdtem el. E szakpárt elvégezve szereztem régész és finnugor szakos előadói diplomát 1982-ben.
Egyetemi éveim alatt nagyhírű professzorok oktattak: az Egyiptom régészetét oktató Kákosi László szakmaszeretete, hivatástudata maradt számomra emlékezetes, a népvándorláskori régészetet oktató Bóna István újító szelleme, saját nézeteinek elnéző mosollyal való meghaladása kínált követendő példát. A finnugor nyelvészetet oktató Bereczki Gábort szakmai tudása mellett segítőkészsége, embersége miatt tiszteltem. A finnugor régészetet a nagy tárgyi tudással rendelkező, érveit logikus rendszerbe foglaló, megfontoltan ítélkező Fodor Istvántól tanultam. Szakdolgozatom témáját – a volgai finnugorok etnogenezisének problémai – is tőle kaptam.
Az egyetem sikeres elvégzése után fél évvel, 1983 januárjában kezdtem el dolgozni az ELTE Finnugor Tanszékén. 1992-ig tudományos segédmunkatársi beosztásban voltam. Ebben az időszakban a volgai finnugorok etnogeneziséről publikáltam rövid tanulmányokat és ismertetéseket, tovább folytatva a szakdolgozat írása során megkezdett kutatásaimat. E folyamat betetőzéseként ugyanebből a témából írtam meg egyetemi doktori disszertációmat. Dolgozatomat 1991-ben védtem meg, summa cum laude minősítéssel. A bírálóimtól kapott megjegyzések figyelembe vételével művemet átdolgoztam, s az 1996-ban angol nyelven megjelent a Societas Historiae Fenno-Ugricae (Oulu, Finnország) kiadásában. Egyetemi doktori fokozatomat az ELTE Doktori Tanácsa 1997 novemberében PhD fokozattá minősítette át.
1992-ben átminősítettek adjunktussá. Ezekben az években egy másik kutatási téma, az uráli népek őshazájának kérdésköre is foglalkoztatott, tanulmányaimban összefoglaltam az elért eredményeket, és rámutatva a módszertani problémákra, próbáltam új megközelítési módokat javasolni. Az uráli őshazakutatás problémáiról tartottam előadást Debrecenben, a 7. finnugor kongresszuson, valamint 1993-ban Ouluban, az 1. finnugor történeti konferencián is. Ouluban beválasztottak az akkor megalakult Finnugor Történeti Társaság elnökségébe.
Régészeti kapcsolataim révén meghívtak a népvándorlás korával foglalkozó fiatal régészek konferenciasorozatára, e konferenciákon rendszeresen tartottam előadásokat (Szentes 1990., Nyíregyháza 1991., Sátoraljaújhely 1992., Visegrád 1993., Pécs 1996.). Előadásaim nyomtatásban is megjelentek.
Az avarkorral és a magyar honfoglalás problémakörével ebben az időszakban több más publikációmban is foglalkoztam. A magyarok krónikája című ismeretterjesztő kötet számára finnugor és magyar őstörténeti szócikkeket írtam (összesen 42 szócikket).
Első feleségem, Némethi Mária halála után publikáltam egyetlen tudományos munkáját, a korai avar lovas sírok kataszterét tartalmazó egyetemi szakdolgozatát.
Az 1990-es évek 2. felétől tanítottam az egyetemen a finnugor szakos hallgatók számára az oroszországi finnugor népek történetét. E népek soha nem rendelkeztek önállóan sorsukkal, a történelmüket összefoglaló művek ebből következően bántóan idegenszemléletűek. Történelmüket Magyarországon eddig alig kutatták. E problémák miatt lényegében az alapoktól kell kezdeni az oroszországi finnugor népek történelmének tanulmányozását. 2-3 évvel azután, hogy ezzel a számomra új tudományos problémával kezdtem foglalkozni, 2000-ben egyetemi docenssé neveztek ki.
Az oroszországi finnugor népek történelmének kutatását a források összegyűjtésével és kommentálásával kell megalapozni. E tevékenység közben egyszerre kellett klasszika filológusnak, orientalistának és ruszistának lennem, amely természetesen nem lehetséges. A források közlésével és kommentálásával tehát csak arra vállalkoztam, hogy egy olyan történeti szöveggyűjteményt állítsak elő, amellyel meg lehet kezdeni a finnugor népek történetével foglalkozó kutatók kinevelését. Az új történésznemzedékek pedig elvégezhetik az ókori és középkori történeti források finnugor vonatkozásainak szakszerűbb elemzését.
Az oroszországi finnugor népek történelmének oktatását segítő szöveggyűjtemények 1. füzetét 1999-ben publikáltam (Finnugor történeti chrestomathia I.). Azóta még két füzettel készültem el (Finnugor történeti chrestomathia II., III.) néhány forrást pedig külön publikáltam. Már az 1. füzet kiadása után kerestem a lehetőséget, hogy a finnugor történelem tanításában használt tananyagot folyamatosan frissíthessem. Ezért Az uráli (finnugor és szamojéd) népek története címen honlapot nyitottam az interneten. E honlapon a diákok megtalálhatták a finnugor történelmi tanulmányaikhoz szükséges tananyagot, többek között a Finnugor történeti chrestomathia mindhárom kötetének anyagát. A honlap lehetőséget adott arra, hogy folyamatosan kiegészíthessem és javíthassam a nyomtatásban megjelent tanulmányok és forrásközlések szövegét. A honlapon található anyag már jóval részletesebb és alaposabb volt, mint a Finnugor történeti chrestomathia nyomtatásban megjelent egyes fejezetei.
Az orosz nyelvű szakirodalom feltárása érdekében 2004-ben és 2006-ban is kéthetes tanulmányúton jártam Moszkvában.
A középkori orosz–finnugor etnokulturális kapcsolatokról több konferencián is előadást tartottam: az 1998-as tallinni 2. finnugor történészkonferencián, valamint 2009-ben és 2011-ben a budapesti és jekatyerinburgi történészek és régészek találkozóin is (Történeti uralisztika és ruszisztika az Urálban és Budapesten).
A 2011-ig folytatott tudományos kutatótevékenységem a fentiekből láthatóan szervesen összefüggött a finnugor népek történelmének oktatásával. A finnugor és magyar szakos hallgatók számára azonban más tantárgyakat is tanítottam.
A magyar BA-szakos hallgatóknak a Finnugor népek és nyelvek, valamint A magyar nyelv finnugor alapjai című tárgyakat tanítottam. A finnugor BA-képzés keretében a Bevezetés az uráli népek történetébe című kötelező tárgyat, finnugor MA-szakon pedig Az informatika legújabb eredményei a nyelvtudományban című kötelező kurzust tartottam. Ezek mellett több speciális, szabadon választható kurzust is tartotam (A volgai finnugorok őstörténete, A permi finnugorok őstörténete, Finnugor régészet, Finnugor és magyar őstörténet, Cseremisz nyelv 1., Finnugrisztika az interneten, Geográfusok és utazók a finnugor népekről). Ezeket a kurzusokat időről-időre, igény szerint hirdettem meg. A kurzusok közül néhány az általánosan felvehető tárgyak listáján is szerepelt az ELTE BTK kínálatában, így a finnugor és magyar szakos hallgatók mellett rendszeresen oktattam történelem és régészet szakos diákokat is.
1994-ben a finnugrisztika néhány kiemelkedő kutatója és baráti köre létrehozta a Numi-Tórem Finnugor Alapítványt. Megalakulása után az alapítvány képviselőjeként is tevékenykedtem. Az oktató- és kutatómunka színvonalának fenntartása érdekében közhasznú alapítványunk minden anyagi erejét a tanszék működtetésére fordította.
Az ELTE Finnugor Tanszéke a Numi-Tórem Finnugor Alapítvánnyal közösen két tudományos sorozatot is megjelentet, az Urálisztikai Tanulmányokat és a Budapesti Finnugor Füzeteket. Mindkét sorozatot Domokos Péterrel együtt szerkesztettem (az Urálisztikai Tanulmányokat a 7. kötettől). A sorozatszerkesztés mellett egyes kötetek szerkesztője is voltam. A szakmai szerkesztőmunka mellett a legtöbb esetben én szerveztem meg a kiadványok előállítását is.
Tudomány- és oktatásszervező munkám fontos része volt az ELTE Finnugor Tanszéke honlapjának szerkesztése. Én terveztem meg a honlap tartalmi felépítését, és folyamatosan szerkesztettem a honlapon publikált szövegeket: az aktuális híreket, az oktatási profilunkat és kutató munkánkat ismertető leírásokat, valamint az oktatáshoz szükséges segédanyagokat.
1992 és 2002 között Domokos Péter tanszékvezető megbízásából én készítettem a Finnugor Tanszék tudományos pályázatait. Ebben az időszakban 11 alkalommal pályáztunk sikeresen, és összesen 15 306 000 Ft támogatáshoz jutottunk. A pályázatok között egyaránt voltak olyanok, amelyek tudományos művek megírását célozták, az oktatás fejlesztéséhez járultak hozzá (vendégelőadók meghívásával, új szak programjának megtervezésével), illetve könyvek kiadására, technikai eszközök beszerzésére teremtették meg a lehetőséget.
Saját tudományos terveim és oktatási elképzeléseim végrehajtása érdekében is adtam be pályázatokat:
- 2000–2003 között Széchényi Professzori Ösztöndíjas voltam.
- 2004-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány Tudomány az Oktatásban szakalapítványának támogatását nyertem el a finnugor történeti vonatkozású internet alapú tartalomfejlesztésre.
- 2005-ben a HEFOP-3.3.1-P.-2004-09-0134/1.0 projekt keretében a bolognai típusú magyar alapszakos képzéshez állítottam össze internetes oktatási segédanyagot Bereczki András és Domokos Péter segítségével.
Tudományos ismeretterjesztő tevékenységem újságcikkek írásával kezdődött. Az internet nyújtotta lehetőségeket kihasználva, 2008-ban Rénhírek címmel finnugor ismeretterjesztő blogot indítottunk kollégáimmal. (A blog alapítói: Asztalos Erika, Bárány Bori, Fejes László – szerkesztő, Janurik Boglárka, Klima László, Salánki Zsuzsa.) 2010 ősze óta a Rénhírek a Nyelvészet és Tudomány című internetes portál részeként működik.