Nagy Emília ‒ életrajz

Dr. Nagy Emília Julianna, Budapest 1955. 04. 05. ‒ Verőce 2022. 07. 31.

Életpályája

Általános iskolai tanulmányait a Budapest XIX. kerületi II. Zenei Általános Iskolában végezte. 1969‒1973 között a Leövey Klára Gimnázium angol tagozatos osztályába járt. Magyartanára, Bánki Irén hatására fordult érdeklődése az irodalom és a nyelvészet felé. Érettségi után az ELTE BTK magyar‒orosz szakára jelentkezett. A maximálisan elérhető 20 pontból 19,5-öt szerzett, de így is csak előfelvételivel vették fel. Ezért az 1973/74-es tanévben képesítés nélküli pedagógusként dolgozott a Fővárosi Tanács XIX. kerületi Nevelőotthonában és Általános Iskolájában.

Egyetemi tanulmányai során 1976-tól a magyar és az orosz mellett harmadikként fölvette a finnugor szakot is. 1979-ben magyar‒orosz középiskolai tanári és finnugor nyelvész diplomát szerzett.

1980‒1983 között az ELTE BTK Finnugor Tanszékén dolgozott tanársegédként. 1983-ban megvédte bölcsészdoktori értekezését (Ismétléses szerkezetek a permi nyelvekben és a cseremiszben). 1984‒1987 között a Magyar Tudományos Akadémia ösztöndíjasaként továbbra is az ELTE BTK Finnugor Tanszékén tanított.

1987‒1992 között magyartanárként visszatért első munkahelyére, amely immár a Fővárosi Önkormányzat Hetes Diákotthona és Általános Iskolája néven működött.

1992-től a Leövey Klára Gimnáziumban tanított, ahová egykori magyartanára, a már nyugdíjas Bánki Irén javaslatára vették föl. 2002‒2010 között az iskola nevelési igazgatóhelyettese volt. Nagy szerepe volt az iskola hagyományainak ápolásában, megírta a Leövey és elődje, a Ranolder Intézet történetét, valamint több évig szerkesztette az iskola évkönyvét (Klima Lászlóval közösen). Bánhegyesi Zoltán igazgatóval együtt dolgozták ki a Leövey Klára Gimnázium osztály-, tagozat- és fakultációs rendszerét. Összeállította a hátrányos helyzetű fiatalok számára tanulási esélyt kínáló ifjúsági osztály programját, és osztályfőnökként 2013-ban sikeresen le is érettségiztette a Leövey első ifjúsági osztályát. Több évig vezette az iskola magyar‒művészeti munkaközösségét. Munkásságát Ferencváros önkormányzata is elismerte: 2000-ben megkapta a ferencvárosi pedagógus emlékérmet és évekig ellátta a IX. kerületi gimnáziumok magyar nyelv és irodalom munkaközösségeinek tantárgygondozói felügyeletét.

1999-ben a pedagógus-továbbképzés keretében a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Szakképzési Intézetében grafológiai diplomát szerzett.

1994‒2018 között a Numi-Tórem Finnugor Alapítvány kuratóriumának titkára volt.

2018-ban ment nyugdíjba.

Civil tevékenysége

A 2010-es évek elején kapcsolódott be az egyenlő jogokért és a szabad oktatásért küzdő civil mozgalmak tevékenységébe. A HAT (Hálózat a Tanszabadságért), az OHA (Oktatói Hálózat http://oktatoihalozat.hu/), a Hívatlanul Hálózat (https://hivatlanul.com/), a MENŐK (Magyar Európai Nők Fóruma Egyesület http://www.menok.eu/) és a Főnix Mozgalom (https://fonixmozgalom.hu/) tagja volt. Részt vett a 2015-ben alakult Demokratikus Kerekasztal munkájában is.

Beszédet mondott a közfelháborodás napján (2014. 11. 17.), az El a kezekkel ‒ dühös magyarok című rendezvényen (2014. 12. 14.) és az ellenzék 2015. március 15-ei rendezvényén. Beszédei nyomán váltak közismertté a magyar közoktatás rendszerszintű problémái. A közfelháborodás napján tartott beszéde után nyilatkozott az Egyenes Beszédben (https://www.youtube.com/watch?v=yatEde7aljI), a Hír Tv pedig egy névazonosság alapján támadást indított ellene és az iskolájában zaklatta. (https://magyarnarancs.hu/belpol/nem-vicc-nevrokonaval-keverhette-a-hir-tv-a-betamadott-kozepiskolai-tanart-92877)

Családja

Gyermekei: Gémes Boróka és Gémes Antos

Első férje Gémes Antal, második férje Klima László volt

(részlet Nagy Emília Wikipédia-szócikkéből)